Beszámoló a műhelybeszélgetésről

2014. február 13-15 között Tihanyban az MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézetében rendeztük a folyamatot lezáró műhelyvitát. A rendezvény célkitűzése kettős volt: 1) a hazai természetvédelem számára a kutatási prioritások azonosítása (50 kérdés kiválasztása) és 2) a természetvédelmi gyakorlat összefüggésrendszerének feltárása a beszélgetéseken, eszmecseréken keresztül.

A beszélgetés résztvevőit az államigazgatási, gazdálkodási és civil szektorból hívtuk meg, összesen 24 főt. A műhelybeszélgetésre nyolc kutatót hívtunk meg segítőnek, akik a rangsorolásban nem, de a kérdések értelmezésében és megfogalmazásában vettek részt.

A  módszertan központi szervező eleme volt a részvételi értékelés és rangsorolás, amely alapján a résztvevők közösen meghatározták és rangsorba állították a hazai természetvédelmi gyakorlat és a természeti erőforrásokkal történő gazdálkodás számára a legfontosabb tudáshiányokat és az ezek megválaszolását segítő kutatási kérdéseket, amelyek az országos felmérés során beérkeztek.

Előszűrés

A műhelybeszélgetés előtti hetekben a meghívottak részére előrangsorolás, előszűrés céljából kiküldtük a 12 témakörbe rendezett 478 kérdést. A résztvevők 1-3 pontot adtak az egyes kérdésekre attól függően, hogy mennyire találták fontosnak.

Kiscsoportos megvitatás, rangsorolás

A kérdések legtöbb szavazatot kapó felső egyharmadát vittük be  a műhelyvitára, ahol témakörönként (pl. erdőgazdálkodás-erdőökológia, vadgazdálkodás, mezőgazdálkodás, gyapgazdálkodás stb.)  kiscsoportokban vitatták meg a kérdéseket a résztvevők.  A kiscsoportokban a megvitatás után a csoporttagok rangsorolták a legfontosabbnak ítélt tudáshiányt célzó kutatási kérdéseket, témákat. A folyamat végére a végső kérdéslistába összesen  50 kérdés került be, melyek között már nem állítottunk fel rangsort (vagyis ugyanolyan fontossággal bírnak). Minden kiscsoportban helyet kapott 2-3 kutató, akik a kérdések rangsorolásában nem vettek részt  „értő hallgatást és figyelmet” gyakorolva (hogy ne sérüljön a gyakorlati igény-vezérelt megközelítés), de szakmai tudásukkal segítették a kérdések megfogalmazását, értelmezését. A kiscsoportokat egy moderátor vezette, aki az időkeretek betartatása mellett a felmerülő szempontokat, lényeges konklúziókat is rögzítette.